nem egyszer történt meg, hogy Rachellel az éjszaka közepén találtuk, ki hogy mit kívánunk enni, és nyilván nem is hagytuk annyiban. ma este megvolt az utolsó körünk egy milkshake és egy cupcake erejéig a milk nevű helyre. isteni volt, csak úgy mint eddig bármikor…

igen, még ezzel tartozom, de sajnos (?!) nem fogom hosszú lére engedni.

san francisco isteni volt még mindig benne van a top5 városban, és még mindig sokkal inkább élnék ott, mint itt LAben. emberi, mind mértékben mint érzésre, jó hogy lehet gyalogosként közlekedni stb. nagyra értékelem, hogy a metrón bemondják, hogy ne csak azért ne tedd fel a lábad az ülésre mert nem illik, hanem mert a rossz karma utol fog érni, és hogy szombat este mikulás/rénszarvas/akármikarácsonyhozkapcsolódó jelmezbe öltözött félrészeg csopoerok mászkálnak és szórakoztaták a népeket :)

mivel Adél is és én is voltunk már SFban, ezért nem volt nagy a nyomás, hogy mindent megnézzünk. nagyon jókat sétáltunk, nézelődtünk eljutottunk ide oda, és azt hiszem pont ez volt benne a legjobb: kipihenni a vizsgákat egy ilyen kis lightos városnézéssel. a hideget is legyűrtük valahogy, vásárolgattunk is egy kicsit.

hm asszem, ennyi, a fénypontról már írtam, és egyébként is mostmár a gondolataim a hazafelé úton van, ami hamarosan elragad…

bár jónéhány VOSZKos vacsin részt vettem már, többségében inkább házigazdaként (vagy inkább felszolgáló személyzetként). a héten volt szerencsém ellátogatni a SFi út keretében Atisékhoz, és egy elképesztően jó estét eltölteni velük.

a blogon a kaják eléggé nagy hangsúlyt kapnak, és most sem szeretném átugrani azt, hogy elmondjam mennyire finomat ettünk. volt kagyló, csiga, bárányka is, na meg süti és jó borok is, de az este fénypontja mégsem ezek voltam hanem Atis és Hédi.

zöldfülű UFként volt szerencsém velük egy szinten lakni. rajkos pályafutásom elejének igen meghatározó személyiségei, akik a mai napig példaként tudnak a szemem előtt lebegni nagyon sok szempontból. bár 3 éve nem nagyon láttam őket (kivéve egypár estét amit a koliban/nyáritáborban töltöttek) amikor este 7 körül leszálltam a metróról minden olyan volt mint régen. vitatkoztak, vitatkoztunk, nevettünk sokat hol másokon, hol egymáson, próbáltunk felvenni kollégiumi fonalakat, megbeszéltük az élet nagy kérdéseit stb. tudom, hogy minden öreg kollégista azt gondolja, hogy a fiatalok sokat veszítenek azzal, hogy nem ismernek már bizonyos VOSZKosokat, de azt kell hogy mondjam, hogy ez esetben ez TÉNYLEG így van. nagyon szerencsésnek tartom magam azért, mert én még ismerem és nem is csak ismerem, hanem ennyire szerethetem is őket.

all in all az este nagyon jó volt, hát még reggel (mert hát igen éjszaka már nem próbáltam meg hazakeveredni), és a tengerentúli pályázatoknál rajkosok számára a USChez mindenképpen oda kéne írni ezt a lehetőséget is, mert kihagyhatatlan :D

120 telt el 2 van még hátra, ami lassan lassan inkább csak 1,5…1…

ma ültem Rachel és Tommy mellett a kocsiban, innen oda tartottunk és arra gondoltam, hogy most mindenre emlékeznem kell, minden kis részletre, mert mindjárt vége, és tudom hogy még fel se száll a gépem és hiányozni fog.

amikor tegnap a reptéren el akartunk jutni a metróhoz, egészen sokáig kalézoltunk a car rental irányába is, és csak nem belebotlottam abba a liftbe ahol az történt amiről csak a Zoli és a Lacus és jómagam tudunk?! 5 éve szigorúan őrizzük a titkot, és soha nem fogja megtudni senki… 

:) nagyon jót nevettem, igen.

és igen, ez is eljött elindultunk, fel és leszálltunk, metróztunk, elfoglaltuk sétáltunk ettünk sétáltunk. ja nyilván mindezt San Franciscoban.

eddig minden simán ment a város még mindig iszonyatosan jó, nálam top5ben van úgy worldwide. egypár kedves apróság: 

1. a metrón/vasúton akármin azzal indokolják meg hogy ne rakd fel a lábad a székre, mert az rossz karma, és valahol majd visszakapod

2. valamiféle santa fesztivál van, ami városról városra jár, most itt volt ezért legalább 5-6 csoportot láttunk egyenként 10-12 mikulásnak/rénszarvasnak/ribi jézuskának és bármi “ezelmegyolyankarácsonyinaknem?!”-nek öltözött kissé illuminált állapotban lévő emberrel. elég szórakoztatóak voltak

3. hideg van, bár ez nem kedves, de a mobil fűtőtestünk igen (check facebook/twitter)

ajajj leállt az agyműködésem közben, képeket és további beszámolókat tudok csak ígérni. jóéjt.

kész vége, ez volt az utolsó mosásom, koszosan viszem majd haza minden ruhám, de mint tudjátok nem szeretek itt mosni… éljen, soha többet szárítógép

tudom, mindenkinek a fülén jön már ki, de igen még mindig. a félévem egyik legjobb dolga volt a meccsekre kijárni, és nagyon remélem hogy a jövő évi szezon legalább ilyen jó lesz mint az idei, hogy követni fogom az is biztos :)

a nagy kérdés jelenleg, hogy Matt Barkley a csoda QB (akit most az 50-0-ás UCLA meccs után a végtelenségig magasztalnak, és Heisman esélyes is) vajon marad, és befejezi az egyetemet vagy aláír egy NFL szerződést ki tudja még melyik csapatnál. addig is amíg ez eldől, nézegessétek nyugodtan a legszebb Trojan pillanatokat :)

(ui. nem engedte videóként csatolni azért kaptátok így, sorry)